A szkizofrénia kezelése időskorban

A demográfiai változások miatt egyre nő a társadalomban élő idős szkizofrén páciensek száma. Az idős betegek túlnyomó többségénél jelentős javulás figyelhető meg az öregkor elérésével. 

Hosszú távon a tünetek mérséklődése jellemző, mellyel párhuzamosan csökken a relapszusok és a hospitalizációk száma. Ugyanakkor azonban a szkizofrén betegek között nagyobb arányban alakulnak ki olyan testi betegségek, melyek jelentősen módosíthatják a terápiát. 

Az időskori szkizofréniában szenvedők kezelése esetében tehát célszerű interdiszciplináris megközelítésben gondolkodni. Az időskori szkizofrénia kezelésére is jellemző, hogy a legjobb eredmény a farmakoterápia és a pszichoszociális intervenciók kombinációjától várható. A szkizofrénia gyógyszeres kezelésének legeffektívebb módját idős korban is az antipszichotikumok jelentik. 

A gyógyszeres kezelés esetében azonban figyelembe kell venni az életkorhoz társuló farmakodinámiás, farmakokinetikai és a gyógyszer-metabolizmussal kapcsolatos változások mellett a testi betegségekre szedett gyógyszerek potenciális interakciós hatását, és fokozott figyelmet kell fordítani a mellékhatásokra. 

Mindezek mellett jelentős szerepe van a pszichoszociális intervencióknak is, melyek jelentősen javíthatják a páciensek életminőségét és funkcionalitását.

szkizofrénia, időskor, antipszichotikum, pszichoszociális intervenció