Az időskori depresszió kezelésének szempontjai

Az idősebb populáció népességen belüli arányának növekedése általános európai tendencia, melyet némi elmaradással a magyar mintázat is követ. 1980-ban a magyar lakosságnak 13,6%-a, 1990-ben 13,3%-a tartozott a 65 éves és idősebb népesség körébe. Ugyanennek a korosztálynak a népességen belüli aránya 2001- ben már 15,2%, 2010-ben pedig 16,6% volt (1). 

Az előrejelzések további növekedést prognosztizálnak, amely szintén nem csak Magyarországra, hanem minden uniós tagállamra jellemző. 2010-ben az Európai Közösségben a 65 éves és idősebb népesség aránya 17,4% volt, a becslések szerint ez az arány 2050-re 28,8%-ra fog növekedni. Hazánkban 2050-ben a korosztály aránya az előrejelzések szerint 29,4% lesz. 

Az egészségügyi ellátórendszerre, és azon belül a pszichiátriai hálózatra is előrelátható módon növekvő terheket ró. Az idős ember számos oknál fogva jobban kitett a depresszió kialakulásához vezető, ismert külső tényezők hatásának, mint a magány, az egzisztencia materiális és spirituális nehézségei. 

Ezen túlmenően a hangulatzavar etiológiai nyalábjának biológiai aspektusai is hangsúlyosabb jelentőségűek, mint a fiatalabb korosztályoknál. Az idősödő szervezet terhelhetőségének, alkalmazkodási képességének beszűkülése, az egyre nagyobb valószínűséggel társuló testi betegségek, a fiziológiás vagy azt meghaladó mértékű kognitív hanyatlás mintegy „belülről” növeli a kockázati tényezők jelentőségét.